A nőknek nincs szükségük felhatalmazásra
Egy férfi kollégám egyszer azt mondta:
„Szeretem felhatalmazni a nőket.”
Ez jól hangzik.
De van vele egy probléma.
A felhatalmazás azt feltételezi, hogy a hatalom nem nálad van.
Hanem valaki másnál, aki majd ad belőle.
L&D vezetőként sok helyzetbe belepillanthatok a mindennapokban, és látom a női vezetők vívódását azzal kapcsolatban, hogyan vigyenek végig nehéz döntéseket és helyzeteket emberséggel.
Hogyan érvényesítsék azt az erőt, amely nem a dominanciából, hanem a kapcsolódásból, a befolyásolásból és a bizalomépítésből táplálkozik.
A jókislány szerep öröksége
A nőktől az az általános elvárás, hogy érzelmileg tartsák a rendszereket, például családot, csapatot.
Szüleinktől, tanárainktól és a tágabb környezetünktől sokan azt tanultuk, hogy a gondoskodó, elfogadó és alkalmazkodó viselkedések kívánatosak. A dühnek, a nemet mondásnak és a nyílt érdekérvényesítésnek jóval kevesebb tere volt.
Azt láttam az elmúlt években, hogy sok nő van beleragadva a „jókislány” szerepbe.
A rendszer számára sokszor értelmezhetetlenek a női vezetők dilemmái.
„Hogyan legyek határozott és empatikus?”
„Hogyan lehetek önmagam a nehéz vezetői helyzetekben?”
Azt gondolom, egy nőnek még mindig sokkal keményebben kell dolgoznia azon, hogy megtalálja a helyét vezetőként.
A láthatatlan kettős mérce
Ha rendszerszinten szeretnénk ezzel foglalkozni, akkor először fontos tetten érni a mindennapokban a sztereotípiákat.
Én azt tapasztalom, hogy ha egy női vezető asszertív, hamarabb kapja meg az agresszív jelzőt.
Hasonló helyzetben egy férfitól nemcsak tolerálják, hanem kifejezetten el is várják az érdekérvényesítő viselkedést.
A vezetői nyelv
A nőknek nincs szükségük felhatalmazásra senkitől a vezetésre.
Amire szükségük van, az a tér, ahol saját erősségeikből vezethetnek – legitimációra és strukturális támogatásra.
Olyan struktúrára, amely segíti a nőket abban, hogy azokat a készségeket kifejleszthessék magukban, amelyeket eddig nem tudtak elsajátítani.
Megtanítani a vezetői nyelvre.
Az egészséges határok tartására.
A "nem" kimondására.
Hogy ne mindig az empátia, a megértés és a kedvesség legyen az első válaszuk.
Hogy helye legyen a dühnek is.
Mert a düh gyakran nem probléma, hanem jelzés.
Ez a legerősebb jelzése annak, hogy valaki átlépett egy számukra fontos határt és egy erőforrás ahhoz, hogy ezt meg tudják védeni.
Legyen az erőforrás, csapat, vagy valami számukra fontos érték.
Tér
A nőknek nincs szükségük felhatalmazásra.
Amire szükségük van, az tér.
És olyan női és férfi mentorokra, akik segítenek megtanulni azt a vezetői nyelvet, amelyet a történelem nem nekik tanított.
A nőknek nincs szükségük felhatalmazásra.
Arra van szükségük, hogy ne kelljen kérniük.
