A visszajelzés mint hatalmi helyzet

Őszinteség vagy kontroll? – amit a visszajelzésről nem mondunk ki

Amikor a visszajelzésekre gondolok, újra és újra ugyanoda jutok vissza: nem az a kérdés, hogyan adjunk visszajelzést, hanem az, hogy mit vállalunk fel benne – és mit nem.

A felszín

Mi zajlik a felszínen? A vezetőképzéseken a résztvevők gyakran arra kíváncsiak, hogyan csomagolják a mondanivalójukat. Hogyan strukturálják, állításokat vagy kérdéseket használjanak, és hogyan puhítsák.

Őszintén, én is számtalan módszert kipróbáltam, és ezek mind működhetnek.

Mindaddig, amíg nem számít igazán.

A valódi dinamika

Mi van a modellek mögött?

A visszajelzés státuszhelyzet. Ki az a szervezetben, aki megmondja, mi a helyes?

A visszajelzés kapcsolati kockázat. Sokszor nem a mondat a kérdés, hanem az, hogy felvállaljuk-e a valódi meglátásainkat annak tudatában, hogy utána a másik lehet, hogy nem fog egyetérteni, ellenáll, és a kapcsolat megváltozik.

A visszajelzés egy feszültség a kontroll és autonómia tengelyén. A visszajelzés célja a másik működésének korlátozása.

A főnök dolga, hogy megmondja, mi van.

A nehéz kérdés

Mi van, ha a másik fél nem ért velem egyet?

Őszintén, szíve joga. A visszajelzést adónál van a hatalom. De a szava nem szent és sérthetetlen. Hierarchikus rendszerekben, ahol egyirányú kommunikációra van optimalizálva a működés, elképzelhetetlen szcenárió, hogy a másik fél azt mondja: „én ezt másképp látom.”

A dolgozótól kért vezetői visszajelzés kényelmetlen lehet, feszengő helyzeteket eredményezhet, pont a hatalmi aszimmetria miatt.

Az is előfordulhat, hogy a „felrótt” viselkedés neki működik, és ezzel a működéssel ő jól megvan, köszöni szépen – tud róla.

És csak halkan teszem fel ezt a kérdést: mi van akkor, ha amit felfedezni látok, az a személyes projekcióm, és inkább rólam szól?

Minden visszajelzésben benne van a visszajelző fél maga is.

A legtöbb visszajelzés itt törik meg.

Nem a mondatokon.

Hanem azon, hogy a vezető nem akarja vállalni a következményt.

És itt jön az igazán érdekes dolog.

Fogalmazhatom röviden, tisztán, objektíven. De ettől még nem ez számít igazán. Egy kapcsolati rendszerben elindítottam egy dinamikát. Ennek feszültségét nehéz viselni. Kockára tenni az együttműködést.

Benne maradni.

Értelmezni, mi történik közöttünk.

Emberként jelen lenni, nem pozícióból.

Mert lehet jól megfogalmazni egy visszajelzést. De attól még nem lesz könnyű.

A kérdés inkább az:

mennyire vagyunk hajlandók tisztán jelen lenni egy hatalmi helyzetben, ahol a másik nem biztos, hogy egyetért velünk.