Pénzt vagy életet

Work–life balance helyett work–life integrity

Nem az idővel van baj

Az elmúlt hetek nagyon csendesek voltak.

Egy-egy nehezebb időszak után megkérdezem magamtól, hogy miért csinálom? Miért hajtom magam?  Erre nincsen egyszerű válaszom. Szeretek megállni egy-egy pillanatra és reflektálni, hogy jobban rálássak a szervezetben való működésemre.

Sokáig azt gondoltam, hogy amikor este kimerülten érek haza, akkor valószínűleg rosszul gazdálkodom az időmmel, vagy energiámmal.

Ma már egyre kevésbé hiszem ezt. 

Nem biztos, hogy az időgazdálkodással van baj. Lehet, hogy azzal, milyen árat fizetünk azért, ahogyan dolgozunk. 

És ez az ár ritkán az időnk. Sokkal gyakrabban az idegrendszerünk, az értékeink vagy végső soron a saját identitásunk.

A munkában és a magánéletben nem az a kérdés, hogy minden egyensúlyban van-e, hanem az, hogy mi az, amit nem vagyok hajlandó feláldozni a pénzért vagy a sikerért. Hol van a teljesítményem határa, amit semmilyen státuszért és „pirospontért” nem adok oda.

Amikor tartósan szenvedek, három dolgot nézek meg

Idegrendszeri stabilitás

Az állandóan készenléti üzemmódban nem lehet regenerálódni. Ha nem regenerálódunk, akkor nehezen megy az érzelemszabályozás, a döntés és az alkotás is.

Kell idő a regenerálódásra. A határok tartása, amikor már nem vagyok elérhető a munkahelyi dolgok számára. A test gyorsan jelez: izomfájdalommal az egész napos készenlét nyomán vagy romló alvásminőséggel.

És itt érdekes kérdés az, hogy tudom-e azt, hogyan működöm és mire van szükségem a stabilitáshoz. Vajon mennyire tiszták a játékszabályok, a keretek a szervezeten belül? Mennyire kiszámítható a környezet? Vannak-e értékes kapcsolataim a szervezeten belül? Van-e bizalom?

Belső iránytű és értékek

Vajon hogy állok a belső iránytűmmel?  Vajon illeszkedik-e az, akik vagyunk, a rendszer működéséhez?

Mi az, amiből nem szívesen engedek függetlenül attól, hogy hol vagyok a hierarchiában? És ezek vajon egyeznek azoknak az értékeivel, akik a passzátszelet fújják a cégnél?

Mi az, ami fontos: transzparencia, igazság, bátorság, bajtársiasság, lojalitás, emberség? És ez hogyan ütközik a szervezet értékrendjével? Nem azzal, ami a plakáton van, hanem ami fentről egy-egy döntés, vagy változás kommunikációjával lejön. 

A rendszer is formál

Harmadik fontos pont lehet a kommunikáció és az emberi kapcsolódások minősége a vállalaton belül. A vezetők viselkedése hierarchiában lefelé erősödve terjed. Ha a managementben van toxikus vezetői minta, akkor a rendszerhez adaptálódni kezdenek a hierarchia alsóbb szintjén dolgozó vezetők is.

A működési minták lefelé öröklődnek a szervezetben.

Nem csak mi alakítjuk a szervezetet. A szervezet is alakít minket.

Mennyire emberséges a környezet? Ez nem kedvességet jelent, hanem egy tiszta működésre való törekvést. Ha eszköznek érzi magát valaki a rendszerben, az felőrli az életenergiát.

Mennyire van meg a kétirányú kommunikáció lehetősége? Lehet-e kérdéseket feltenni? Nem egyetérteni? Vagy a helyi százados átveszi a parancsot és teljesíti azt a felettestől?

És ez ugyanilyen fontos a vállalaton kívül is. Milyen áldozatokat vár a cég? Tolerálja-e, hogy a munkán kívül is van élet?

Ha ezeket végiggondolom, mindig ugyanoda jutok.

Ha komolyan veszem magam, el kell-e árulnom önmagam ahhoz, hogy anyagilag biztonságban legyek?

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, érdemes tudnom, mi az én belső iránytűm, milyen értékek mentén működöm. Mi az optimális környezet, mi az ideiglenesen elfogadható, és mi az, ahonnan sikítva menekülni kell.

Ahogy felfelé pillantok a rendszerben, látom az identitáskompromisszumokat egyes vezetőkön, amikor azzá válunk, amit a rendszer elvár tőlünk, és közben valami fontosat elveszítünk az úton: önmagunkat.

Nekem, ami működik, megengedni magamnak azokat az időszakokat is, amikor lassabban haladok.

Lassabb. Kevésbé látványos. Fenntarthatóbb.

Anyagi sikerhez nem kell feláldozni önmagad.

De fel kell adni azt az illúziót, hogy mindent egyszerre, fájdalom nélkül lehet.

A work–life balance nem cél.

A belső integritás az.

És nem a pénz vagy az életed között érdemes választani, inkább rendszeresen végiggondolni azt, hogy mivel nem vagy hajlandó fizetni a sikerért.