Field Notes #4 –Változzatok meg. Én maradok ugyanilyen.
Két éve készülünk arra, hogy legyen egy macskánk. Egy hete volt velünk, amikor a férjem egyik este azt mondta:
„Örülök, hogy itt van velünk a macska, de nem lehet úgy, hogy belép az életünkbe, és nekünk semmin nem kell változtatnunk?”
És közben arra gondoltam, hogy szervezetekben milyen gyakran próbáljuk pontosan ezt csinálni.
Látjuk a problémák tüneteit. Nincs elég proaktivitás. Minden döntés felfelé vándorol. Nehéz az együttműködés a területek között. Valaki körbefut egy kérdéssel a fél szervezeten, és mindenhol azt hallja: bocsi, ez nem az én asztalom.
És közben szerintem a legtöbb vezető szívesebben dolgozna olyan szervezetben, ahol van tulajdonosi szemlélet, az emberek önállóan gondolkodnak és segítenek egymásnak.
Csak mindezt úgy szeretnénk, hogy közben a vezetés saját működése lehetőleg változatlan maradjon.
Pedig ez a kultúra nem magától alakult ki.
Mindenki figyel
A legmagasabb státuszú vezetők és a vezetői csapat működése lassan a saját képére formálja a szervezetet.
Mindenki figyel.
Kinek ad szót a vezető? Kire hallgat? Ki mondhat neki ellent? Kit választ ki és léptet elő? Milyen viselkedést tolerál? Minek van következménye?
Ezekből tanuljuk meg, hogyan érdemes itt valójában viselkedni.
Lehet beszélni ownershipről, nyitottságról, együttműködésről és pszichológiai biztonságról, de közben mindenki azt nézi, mi történik valójában.
Nem lehet nyitott kultúrát építeni, ha én nem vagyok nyitott.
Nem lehet pszichológiai biztonságot várni, ha a hibának azonnal személyes következménye van.
Nem lehet önálló döntést várni, ha egy rossz döntés után rögtön azt keressük, ki hibázott.
Nem lehet kezdeményezést várni, ha minden fontos döntést visszaveszek magamhoz.
És nehéz ownershipet kérni egy olyan rendszerben, ahol a felelősség lefelé, a döntési jog pedig felfelé vándorol.
Lehet, hogy én is létrehoztam ezt
Szerintem egy szervezetfejlesztési munka egyik legnehezebb része annak felismerése, hogy lehet, hogy az én működésem is fenntartja azt a kultúrát, amin változtatni szeretnék.
De a felismerés még nem változás.
A nehezebb rész az, hogy utána hajlandó vagyok-e én is máshogy működni.
Máshogy vezetni a meetingeket. Máshogy reagálni arra, ha valaki ellentmond vagy hibázik. Ténylegesen átadni döntéseket akkor is, amikor legszívesebben visszavenném őket.
Mert a saját működésemre van közvetlen hatásom.
Lehet lentről is. Csak drága.
Azt gondolom, hogy szervezeti változást nem kizárólag fentről lehet indítani.
Lehet olyan vezetőkre tenni a figyelmet, energiát és fókuszt, akik már azt a működést képviselik, amit szeretnénk meghonosítani. Egy vezető vagy egy csapat képes egészen más kultúrát teremteni maga körül.
Létrejöhetnek jól működő szigetek.
Csakhogy ha a nagyobb rendszer folyamatosan másfelé húz, ezeket a szigeteket nagyon sok energia fenntartani.
Lehet a saját csapatomban önálló döntést kérni, miközben fölöttem minden döntést kontrollálnak. Lehet nyíltságot teremteni, miközben én azt tanulom meg, hogy felfelé jobb csendben maradni.
Lehet így is változtatni. De tartós változáshoz valamikor a felsővezetésnek is együtt kell változnia a rendszerrel.
És a siker titka nem az azonnali, teljes átalakulás
Válasszunk ki egy-két konkrét, megfigyelhető viselkedést, és azt vigyük végig következetesen a szervezeten.
Legyen például a visszajelzés.
Lehet rá tréninget tartani, megtanítani, hogyan adjunk és fogadjunk visszajelzést. De ettől még nem lett jobb visszajelzés kultúránk.
Be kell építeni a működésbe. Meetingekbe, 1:1-okba, vezetői rutinokba. És felhatalmazást adni az embereknek arra, hogy szóljanak, ha visszacsúszunk a régi működésbe.
Én itt látom értelmét olyan hiteles "nagyköveteknek", akiknek van szemük erre. Nem rendőrként járják a szervezetet, hanem segítenek észrevenni, amikor nem azt csináljuk, amiben megállapodtunk.
Akár egy meeting végén:
„Figyelj, itt szerintem most visszamentünk a régi működésbe.”
És ezt hierarchiától függetlenül el lehet mondani. A vezérnek is.
Mert ha jó visszajelzés kultúrát akarunk, akkor nem elég megtanítani az embereknek, hogyan csinálják. Olyan működést érdemes kialakítani, amelyben természetes, hogy meg is teszik.
Nem letarolni a szervezetet még egy tréningsorozattal, és várni, hogy ettől majd megváltozik a kultúra.
Ha azt szeretném, hogy a szervezet másképp működjön, vezetőként én mit vagyok hajlandó másképp csinálni?