Káosz & kontroll – kinek kedvez, ha nincs keret?

A legtöbb vezető pontosan látja, mi a probléma.
Mégsem születik keret.

A Teams-en legalább 6 csevegőablak mindig aktív. Van, hogy 10-15 is. Égnek a vonalak, kérdések, megoldandó problémák, vagy gyors státuszbeszélgetések.

Mindenbe beleszólnak, valahogy mégsem lesz tisztább a működés.

Ez mind rendben van. De nem magyarázza meg, miért marad meg a káosz.

A kontroll biztonságérzetet ad. Ha a szemem ott van, biztosan nem romlik el. Ott kell lennem, mert más nem tudja olyan jól megoldani, a csapat az én felelősségem.

De itt nem áll meg a működés. És ezen a ponton a kontroll már nem csak eszköz.

A kontrolláló vezető belép a helyzetekbe és több mindent tart kézben, mint kellene.

És erre rá lehet szokni.

A meetingeken kevés ötlet születik. A csapat némaságba burkolódzik. Kivár.

A csapat alkalmazkodik a helyzethez. Ha nincsenek keretek, nem döntenek.

Mert az kockázatos.

Szorongás és bizonytalanság lesz az alapállapot.

A vezető szorongása.

Ha mindig ő lesz a megoldás, a rendszert konzerválja egy örök „túlélő” üzemmódban.

És a kör bezárul.

Miközben stabilizál, nem épít rendszert.

Ez a pont, ahol a dinamika rendszerszintűvé válik.

Ilyenkor a keretek nem tiszták, így a narratíva úgy alakítható, ahogyan éppen a szél fúj.

Mi van a kontrollon túl?

Egy rendszer, ami nem a kontrollra, hanem bizalomra épül. Ahol az emberek képesek dönteni – és meg is teszik.

És egy vezető, aki  „gyors megoldások” helyett jövőorientált struktúrát épít.

Struktúrát, melynek vállalja a kezdeti kockázatait.

Ehhez időt és figyelmet kell adni és védeni a kezdeti rendszert kifelé.

Ahhoz át kell látni a rendszert, a láthatatlan politikai vonalakat, és ismerni az embereket körülöttünk. Érdekeiket, mozgató rugóikat.

 A keretezés konfliktust generál. Érdekeket kell egyeztetni, határokat kijelölni, ami súrlódással jár.

És mi van akkor, ha a kulcsember a legnagyobb ütközési pont?

Meghozza-e a jövőért a jelenben az azonnali áldozatot egy vezető?

És nem utolsósorban: a keret csökkenti a személyes „mindenhatóságot”, mert egy olyan rendszert hoz létre, ami kevés vezetői beavatkozással is működik.

És mit kezdjen a vezető a sok felszabadult mentális kapacitásával, idejével?

A kontroll nem rendet teremt – hanem fenntartja a káoszt. És a működés hosszú távon senkinek sem biztonságos, még a vezetőnek sem.

• „Hol tartasz fenn rendszertelenséget azzal, hogy kontrollálsz?”
• „Mit nem mersz kimondani keretként?”
• „Mi történne, ha nem lennél mindig ott?”